Amíg 2010 óta mindenki azon feszeng, hogy a kínosabbnál kínosabb arcok, mint Réthelyi, Hoffmann vagy éppen Dux mikor tűnnek már el, az ELTE észrevétlenül letarolta lentről fölfelé haladva a teljes minisztérium felsőoktatási ágát.

Nem is az az érdekes, hogy kinek van a Kormányban ELTE diplomája, mert Németh Lászlónét leszámítva mindenki összevásárolt vagy másolt magának egyet, hanem az, hogy kinek van az ELTE-vel munkaszerződése. Flawless victory?

A startkőre Princzinger Péter lopakodott fel, az ELTE végzett jogásza, és a PPK oktatója. Az Oktatási Hivatal elnökeként adatok és kapacitások ura és bár néha odacsap anyaintézményének, jó kiindulási alap lehetett. Főleg, hogy megkapta Stéger Csillát munkatársnak aki az ELTE oktatási igazgatója (is) volt.

Az Nftv. alaposan belepiszkált a működő rendszerbe, és megerősített egy sefülesefarka bizottságot. A Felsőoktatási Tervezési Testület vezetését Székely Mózes mákolta be, aki ugyancsak az ELTE PPK tudományos főmunkatársa Princzingerrel egy intézetben. Hogy mit csinál, az jó kérdés, talán a megboldogult intézményfejlesztési tervek kapcsán hallottunk róla utoljára, amikor még úgy tűnt, hogy a felsőoktatási intézményeket minőség és fejlődőképesség alapján fogják rangsorolni.

Az Oktatási Hivatal megkapta játszópajtásnak a Felsőoktatási Tervezési Testület mellé a Felsőoktatási Tervezési Központot néhány százmilliós forrással, a Központ élére pedig Forgó Melindát, az ELTE PPK-nak a Székely Mózest foglalkoztató második intézetében. Adatalapú döntéshozatalt készítenek elő úgy, hogy a Kormányzati döntések adatokat nyomokban sem tartalmaznak.

Minthogy az ELTE PPK túltengése ellenére sem vállalta be Király Miklós ELTE ÁJK dékán a csöppet sem hívogató helyettes-államtitkárságot, egy ifjú titán gondolta magát elég érettnek a kihíváshoz. Maruzsa Zoltán az ELTE BTK adjunktusa elődeivel ellentétben elkerülte a médiát immár Hoffmann Rózsával együtt, aminek az oka Balog Zoltán miniszter érkezése lehetett. Aki a teljes EMMI-vel ellentétben tud beszélni.

Lassan focicsapatnyi ELTE-s összejött, de kellett egy csúcsdísz a karácsonyfára, úgyhogy a Kormány igazolt egy igazi veteránt Klinghammer István egykori ELTE rektor személyében, akinek van véleménye: a HaHa-t gyermekdednek tartja, a hallgatói szerződést pedig morális kérdésnek.

Az ELTE-re fényes jövő vár, minden kormányzati szentnek saját egyeteme felé fog hajlani a keze, Rózsa alatt jó, hogy a Pázmány nem kapott külön törvényt. Innét már művészet elbaszni, nem? Ha mindenki ELTE-s, akkor mindenki ismeri az ELTE-t. Akkor eddig miért is volt a Magyar Királyi Egyetem szopóágon? Talán pont azért, mert ismerik? Talán mert a lojalitást jó magyar mentalitás szerint hírből sem ismerik az ELTE-s dolgozók? Mi lesz, ha az ELTE-Kormányzat minden eddigi erőfeszítését megkétszerezve fog szembeszállni az ELTE-MRK-val (ugye a jelenlegi ELTE rektora, Mezey Barna a Rektori Konferencia elnöke), ELTE-HÖOK-kal, ELTE-OHA-val, ELTE-HAHA-val? Ha ebből nem az ELTE virágzása jön, akkor az ELTE-ről gondolkodás nélkül rúgnánk ki minden kormánytisztviselőt páros lábbal tanársegédtől professor emeritusig. Vagy bezárnánk az egyetemet.